Megyek utánad

Drága Daru! Ismerlek én már, azt hiszem, talán Juszti mamától és a gyerekkori nyarakból, vagy Lili mesélt rólad egy téli délután? Kicsit hiányos a sztori, csak emlékképek villannak fel egy újság oldaláról, mintha csak kutyafuttában ejtettél volna el egy-egy történetmorzsát, hogy aztán évekig aggódhassak miattad, vajon sikerült-e? 

Aztán előálltál ezzel a könyvvel és én mentem utánad iskolákon és szerelmeken, csalódásokon és örömmámorokon, álmokon és kiábrándulásokon át, és közben kerestem a lelkedet, kutattam a kicsi Darut, aki Lilivel rótta a temető kitaposott ösvényét, és csak reméltem, hogy sem Eszter, sem Petra nem vitte magával egy másik életbe.

A sztori:

Tulajdonképpen nincs is sztori. Illetve van, persze, mert végigkísérjük Darut a gyerekkori csínytevésektől a középiskolán és az egyetemen át egészen a felnőttkorig. De nem az az érdekes, hogy mi történik kívül a világban, ami körülveszi Darut, hanem az, ami benne végbemegy a szerelmi lángolások és csalódások során.

Grecsótól eddig csak kisebb novellákat, regényrészleteket olvastam, és nagyon megfogott a stílusa. Szeretem ezt a közvetlen hangnemet, ahogy önmagáról ír, és mégis valaki másnak a szájába adja a szavakat. Szeretem azt hinni, hogy ismerem Grecsót, hogy jó barátom, mert elhiteti, hogy nyitott könyv, hogy nincs takargatnivalója.

Tetszett, ahogy a regényben "felnőnek" az érzelmei. A Lilivel való kezdeti durcáskodásokból, sértődésekből később megértések lesznek, elhallgatások, szőnyeg alá söprések. Ahogy Eszter által elég korán szembesül az élet kegyetlenségével, és, ha nem tudja elmondani, elüvölteni mindazt a fájdalmat, ami szétfeszíti belül, inkább elnémul, a zenébe menekül.

Petrát nem szerettem. Petra átverte, kihasználta, játékszernek tekintette, majd kilibegett az életéből. Daru pedig csendben tűrte ezt is.

Valójában Daru egy papucs. Egy pasi a sok közül, aki azt tanulta otthon, hogy fiam az érzelmek lányoknak valók. Néha szerettem volna jól fejbe kólintani, és a képébe ordibálni, hogy ember, csinálj már valamit! mondj már valamit!

Ezzel együtt mégis nagyon szerettem, nagyon hozzám nőtt, és ott, az osztálytalálkozón, az udvar közepén nehéz szívvel hagytam ott, főleg, hogy én annyira szurkoltam Lilinek. És annyira fájdalmas volt a viszontlátás, az, hogy nem tudtak mit kezdeni egymással, a helyzettel. És, bár úgy tűnik, hogy Daru volt az, aki itt hülyén viselkedett, és Lilinek szerettem volna lekenni egy maflást.

Drága Daru! Megyek utánad, követlek, mint az árnyék, és csak remélni tudom, nem vitte magával az új Lili mindazt, ami még belőled maradt.