Ünnepre hívás

 

Gyermekkorom mámoros emlékei

közül gyertyafény villan a piros

üveggömb torz formákat vetít

szobám fehér falára.

Kintről selyempapír suhogása

hallik lapítok a paplan

alatt várom a csodát lesem

az ablakot hátha megpillanthatom

a pilleszárnyú békeangyalt.

A konyhában motozás édes-bús

illatok narancs és szegfűszeg.

Valahol zene szól a szemközti

ablakban fényfűzér villog a

diós kalács még meleg szétporlad

a számban.

Angyalosat játszom és szereteteset.

Gyermeki őszinteségem szaloncukrai

a zöld ágak közt elbújtatva.

Aztán csend. Csengettyűszó,

selyempapír suhogás. Dió és

krémlikőr íze a számban,

szívemben a régi karácsonyok

bája és az emlék, a fényes

papírba csomagolt, selyemszalaggal

átkötött, csillogó szemmel átnyújtott

örök és békés szeretet.