Cím nélkül

Ha egyszer könnyet látnék az arcán

azt hinném ez az a kizökkent

pillanat de tudom ha így lenne

felborulna a világ rendje

megszűnne a végeláthatatlan

tengely körüli forgás állna

a kunyhó az erdőben főne

a teavíz és meleg lenne

a fotel karfája a kandalló

fenyőtüzétől fogná a takarót

az öblítőillatút beáztatná

a Lipton filtert a mézes

bögrét a tálcára tenné a

maszkok lehullanának és ott

állna előttem nyakig begombolkozva 

mégis teljesen véglegesen és visszavonhatatlanul

meztelenül