Szeretnék kifutni önmagamból

 

Miért űzöl vad sorsokon,

és zord életeken át?

Bár szárnyal a lelkem, te

szívesen hallanád haláldalát.

A járdán fekve meztelen testem

fázósan remeg.

Hunyt szemmel arra ébredek,

hogy mennyire szerettelek.

Angyalszárnyakon suhanva

álmodom a világot magamnak,

majd mégis ordítva,

kergetve, űzve, futva

keresem értelmét a szavaknak.

 

Szeretnék kifutni önmagamból,

és hazudni azt, hogy nem érdekel.

Itt vagy mellettem, mégis

mérföldekre tőlem,

nem érlek el.

Kezdjünk újra mindent,

és égessük fel a hidakat?

Vagy maradjunk magunknak,

és hazudjuk, hogy az élet nem

emel közénk falat?